Intézményünk több évtizeden át meghatározó pedagógusa az égi pedagóguskarba költözött. Mély fájdalommal búcsúznak tőle a Farkas Gyula Baptista Általános Iskola és Óvoda jelenlegi dolgozói, volt pedagógus társai, kollégái, barátai.
A következő megemlékezéssel, szavakkal, köszön el mindannyiunk nevében Sallay Lászlóné Erzsike volt pályatársa és szívbéli barátja.
Rezsőfi Katalin 1944 - 2023
2023. február 02-án meghalt Rezsőfi Katalin, nyugalmazott általános iskolai tanár. Több évtizedes barátság fűzött hozzá.
1944. április 12-én született Sárosdon kereskedő családba 2. gyerekként. Nagyapja, édesapja, édesanyja is a Fő utcai templom melletti szövetkezeti boltban dolgozott. Itt volt a lakásuk is, ahol mindig gyakori vendégek voltak a szívesen látott rokonok.
Általános iskolás korában egy szívbetegség miatt hosszú hónapokat feküdt kórházban.
Az 1956-os év sorsdöntő volt a család számára, az akkor 14 éves bátyja, aki Budapesten tanult, külföldre távozott. Nagynénje családja ugyancsak. Mindenki számára nehéz évek következtek.
Az általános iskolát 1959-ben végezte. A középiskolát a sárbogárdi, aztán a székesfehérvári Vasvári Pál Gimnáziumban folytatta. Itt érettségizett 1963-ban az 5+1 pedagógiai osztályban, ahonnan a Pécsi Tanárképző Főiskolára jelentkezett. Matematika- fizika szakos tanárként végzett 1967-ben levelező tagozaton. Tanulmányai közben is dolgozott, a seregélyesi általános iskolában kezdte pályafutását. Nagyon szeretett itt. 10 évig maradt.
Édesapja korai elvesztése után a Vasút utcába költöztek édesanyjával újonnan épült, hőn áhított családi házukba.
1973 őszén Sárosdra hívta volt általános iskolai igazgatója, ahol nyugalmazásáig tanított.
A tanítás az élete volt. Állandóan képezte magát, tanfolyamokat végzett. Évekig volt igazgatóhelyettes. Csillebércen, Zánkán, Vajtán táboroztatott, vitte a gyerekeket kirándulni. Nekünk, kollégáinak is szervezett utakat Bécsbe, a Felvidékre.
Mi Sallayék is, gyakran nyaraltunk együtt családostól (Balatonfűzfő, -almádi, Szabadi- sóstó, Szeged, Debrecen, Sopron.) Utolsó kirándulásunk hármasban Dégre vezetett.
Szabadidejében rejtvényt fejtett, olvasott. Főleg a történelmi regényeket szerette.
Jó humorú, jó kedélyű volt, sokat nevettünk együtt.
Nagy öröm volt Kati és édesanyja életében, lánya Annamária érkezése. Imádták az eleven gyereket. Sok időt töltöttek együtt. Mindenhova magával vitte, még Amerikába is, bátyja családjához és unokatestvéreihez.
Édesanyja halála után (1988.) kettesben maradtak kislányával.
Marcsi, az általános iskola után Budapesten végezte tanulmányait, ahol később munkát és párt is talált magának.
Kati a nyugdíjazása után, is elfoglalta magát: órákat adott a fizikából, matematikából segítségre szoruló gyerekeknek. Sokat sütkérezett, nagy mestere volt a kelt tésztáknak, amiből a szomszédok is részesültek. A Varga –lányok, különösen Réka, közel álltak a szívéhez.
Még évekig örülhetett kis unokájának, Ákosnak, aki a mindene volt. Alig várta a hétvégéket, hogy együtt lehessenek.
Szeretett unokaöccsével és családjával gyakran kirándultak, nyaraltak.
Élete utolsó éveiben egészsége és kedélyállapota megromlott. Kérte az önkormányzattól a házi segítségnyújtást.
A szomszédos Varga családra is mindig, mindenben számíthatott.
Unokaöccse is támogatta. És természetesen mi is. 2021. decemberében lánya fölvitte magához Budapestre, de csak márciusig maradt, mert hazavágyott otthonába.
2023. január 29-én kórházba került, ott láttam utoljára. Február 02-án Marcsi hívott: Erzsi néni, anyu meghalt….
„ Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt- néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon, egyszer.”
Drága Barátnőm, Isten veled!
Temetése 2023. március 18-án 11 órakor a sárosdi temetőben lesz.
Kérjük, koszorú helyett 1-3 szál fehér virággal búcsúzzon tőle, aki tisztelte és szerette.
